Egyre több szakirodalom foglalkozik azzal a jelenséggel, ami miatt egyre több a Harmadik Kultúrájú Gyermek, azaz a Third Culture Kid. A multinacionális cégek megjelenésével például növekedtek azok száma, akik ideiglenesen kiköltöztek más országokba, így kialakultak az ugynevezett "expat" közösségek. Nagyobb számú vándorlás indult meg az országok között.  Magyarok is egyre nagyobb számban költöznek külföldre, és mivel ezek sokszor ideiglenes kihelyezések, gyakori a "visszaköltözés". Foglalkozni kell ennek lelki következményével, a személyre ható tényezőkkel.

Kik azok a Harmadik Kultúrájú Gyerekek?

David Pollock szerint az a személy, aki a gyerekkorának meghatározó részét szüleinek kultúráján kívül töltötte, emiatt több  kultúrához kötődik, de egyiket sem érzi sajátjának teljesen. Általában olyan személyekkel alkot "egy kultúrát", akik szintén ebben a helyzetben vannak és így nevelkedtek, tehát a valahova tartozást csak hasonló hátterűek között tudja megélni. Kulturális hibrideknek, kulturális kaméleonoknak vagy világ-nomádoknak is hívják őket.

Ez a fogalom azokra a felnőttekre is vonatkozik, akik harmadik kultúrájú gyermekként nőttek fel. Én ezekkel a felnőttekkel foglalkozom, akiket még kísért a múlt, illetve azokkal a szülőkkel, akik ilyen gyermekeket nevelnek.

Ha már felnőttként vált országot, kultúrát a személy, ő is találkozhat hasonló problémákkal, sok mindent megkérdőjelezhet amit korábban nem, ezek fizikai és mentális tüneteket eredményezhetnek. 

Országváltással kapcsolatos személyt érintő tényezők többek között:

• elsajátított új skillek: a kultúrákat megélik, magukba szívják, egyszerre több kultúrában képesek működni kaméleonként szinte tudattalanul, azonban ez nehézségekkel is járhat mert az elsajátított kultúra nem teljeskörű és nem rendelkezik olyan kultúrával ahol 100%-ban otthon van.

• az egyedi élettapasztalat miatt egyedi gondolkodásmóddal rendelkeznek, világszemléletük, nézőpontjaik lényegesen eltérnek a hazai társakétól vagy akár szüleitől is, emiatt kapcsolódási nehézségei adódhatnak (ami különösen hazatérés esetén okozhat problémát).

• intenzívebb életet él - több hatás éri mint az egy országban nevelkedett társait, azáltal, hogy pl. egy ismert világból kikerül, egy újba kezd beilleszkedni mindezt amellett, hogy az általános "felnövéssel" járó gondokkal is meg kell küzdenie. Az általános coping mechanizmusa emiatt edzettebb lehet társainál egyes területeken, de kutatások szerint más életterületen pedig lemaradhat a társaihoz képest ami felnőttkorban "köszön vissza" (pl. párkapcsolat).    

• a tapasztalatok eredményeképpen kíséri őket egy "nyugtalanság" szindróma, felnőttként ugyanis egy folyamatos önkeresésben lehetnek, keresik magukat a világban. Vannak akik visszamennek a szüleik országába ("haza") biztonságot, támogatást, állandóságot keresve. Vannak a "Valahol keresők" és a "Mindegy csak ne itt" csoportok, akik komoly pszichológiai, pszichoszociális és pszichoszomatikus tünetekkel küzdenek közben. Pl. előjöhet egy "oda se tartozás" érzés és emiatti magányosság, megszállottan keresik a helyet ahová tartozhatnak, a kielégítő szociális környezetet. Maradhat egy "Örökké bolyongó" állapot is akik a korábban megízlelt szabadságérzet miatt tudatosan nem telepednek le sehol, emiatt azonban érzelmileg disszociálnak.

• visszaintegrálás (tehát külföldről újra-itthon) esetében felmerülő nehézségek többek között: stresszt okozó tényezők lehetnek félelmek az identitásukkal kapcsolatban, viselkedési és kapcsolódási nehézségek, stressz a lényeges gondolkodási különbség miatt az eltérő tapasztalatok által, számos egyéb tényező ami megjelenhet szorongás formájában és hangulatzavarban.

​

Erről részletesebben egy bloggban fogok írni.

​

​​​​​​A fenti eseteket, lelki terheket ismerem, magam is egy Third Culture Kid - "túlélő" - vagyok, ezért nagy szakértelemmel és együttérzéssel fordulok a hozzám forduló világ-nomádokhoz.

​